Transzferár dokumentáció

28.09.2014
|
0 Hozzászólások
|

A transzferárazás az egyik legfontosabb nemzetközi adózási kérdés. Lényege, hogy a kapcsolt (egymástól nem független) vállalkozások egymás közötti kereskedelmi és pénzügyi kapcsolataira nem feltétlenül hatnak ugyanúgy a külső piaci viszonyok, mint független vállalkozások esetén.

Ugyanakkor az árképzés, az alkalmazott árak meghatározása a vállalkozási autonómia része. Ebből adódóan az ügyletekben alkalmazott árak megállapítása a felek szuverén döntése. Az alkalmazott ár és a szokásos piaci ár eltérése csak a törvényben (törvényekben) szabályozott esetekben (kapcsolt vállalkozások, gazdasági szempontból nem független felek, stb.), az adóalap védelme érdekében jár adójogi következménnyel.

Amennyiben a transzferár képzés (az egymás közötti elszámolásokban érvényesített elszámoló-árképzés) nem tükrözi a piaci viszonyokat és a szokásos piaci ár elvét, torzulhat a kapcsolt vállalkozások adókötelezettsége, valamint az adójogi illetőség szerinti ország adóbevétele.

Kapcsolt vállalkozásnak minősül:

  • adózó és az a személy, amelyben az adózó – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – többségi befolyással rendelkezik (közvetlen/közvetett);
  • adózó és az a személy, amely az adózóban – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – többségi befolyással rendelkezik (közvetlen/közvetett);
  • adózó és más személy, ha harmadik személy – a Ptk. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – mindkettőjükben többségi befolyással rendelkezik (közvetlen/közvetett) – a közeli hozzátartozókat, akik az adózóban és a más személyben többségi befolyással rendelkeznek, harmadik személynek kell tekinteni;
  • a külföldi vállalkozó és belföldi telephelye, a külföldi vállalkozó belföldi telephelyei egymással, a belföldi telephely és az a személy, amely az előzőek szerinti kapcsolt viszonyban van a külföldi vállalkozóval;
  • adózó és külföldi telephelye; adózó külföldi telephelye és az a személy, amely az adózóval az előzőek szerinti kapcsolt viszonyban áll.

A Ptk. 685/B. § (1) bekezdése szerint a többségi befolyás: az olyan kapcsolat, amelynek révén természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (a továbbiakban együtt: befolyással rendelkező) egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával vagy meghatározó befolyással rendelkezik.

A befolyással rendelkező akkor rendelkezik egy jogi személyben meghatározó befolyással, ha annak tagja, illetve részvényese és

  1. a) jogosult e jogi személy vezető tisztségviselői vagy felügyelőbizottsága tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására, vagy
  2. b) a jogi személy más tagjaival, illetve részvényeseivel kötött megállapodás alapján egyedül rendelkezik a szavazatok több mint ötven százalékával.

A meghatározó befolyás akkor is fennáll, ha a befolyással rendelkező számára az előzőek szerinti jogosultságok közvetett módon biztosítottak. A befolyással rendelkezőnek egy jogi személyben a szavazatok több mint ötven százalékával közvetett módon való rendelkezése vagy egy jogi személyben közvetetten fennálló meghatározó befolyása megállapítása során a jogi személyben szavazati joggal rendelkező más jogi személyt (köztes vállalkozást) megillető szavazatokat meg kell szorozni a befolyással rendelkezőnek a köztes vállalkozásban, illetve vállalkozásokban fennálló szavazatával. Ha a köztes vállalkozásban fennálló szavazatok mértéke az ötven százalékot meghaladja, akkor azt egy egészként kell figyelembe venni. A közeli hozzátartozók (Ptk 685.§ b) pont) közvetlen és közvetett tulajdoni részesedését vagy szavazati jogát egybe kell számítani.

1) A transzferár dokumentáció elkészítésére vonatkozó szabályok

Minden vállalat köteles transzferár dokumentációt készíteni, amelyek tranzakciót folytattak kapcsolt vállalkozásukkal.

A transzferár dokumentációs kötelezettség az alábbi közép- és nagyvállalkozásokra vonatkozik (eladói és vevői kötelezettséget egyaránt jelent):

  • gazdasági társaság;
  • külföldi vállalkozó;
  • egyesülés;
  • szövetkezet;
  • európai részvénytársaság;
  • európai szövetkezet;
  • belföldi telephely

A kötelezettség nem vonatkozik kisvállalkozásokra (amennyiben az a kapcsolt vállalkozásaival együtt is kisvállalkozásnak minősül), illetve közhasznú vagy kiemelkedően közhasznú, nonprofit gazdasági társaságokra és azon vállalkozásokra, ahol az állam rendelkezik többségi befolyással közvetlenül vagy közvetve.

A transzferár dokumentációt valamennyi olyan hatályos szerződéshez, megállapodáshoz el kell készíteni, amely alapján a tárgyévben teljesítés történt.

Alkalmazási területek lehetnek:

  • termékbeszerzés, -értékesítés;
  • szolgáltatásnyújtás, -igénybevétel;
  • jogdíj, know-how ügyletek;
  • hitelügyletek, cash-pool;
  • közvetített szolgáltatások továbbszámlázása;
  • jegyzett tőke emelése apporttal;
  • jegyzett tőke leszállítása nem pénzben történő vagyonkiadással;
  • jogutód nélküli megszűnés miatti nem pénzben történő vagyonkiadás;
  • osztalék nem pénzben történő teljesítése;
  • alapítás apporttal (kivéve átalakulás).

Nem kell alkalmazni:

  • ha a másik szerződő fél magánszemély;
  • kkv és közös beszerzés és értékesítés érdekében létrehozott kapcsolt vállalkozása közötti tartós szerződés esetében, ha a kapcsolt vállalkozásban a kkv-k szavazati joga az 50%-ot meghaladja;
  • tőzsdei ügylet, rögzített hatósági ár, jogszabályban meghatározott ár.

A dokumentációt a társasági adóbevallás határidejéig kell elkészítenie a vállalkozásnak. Az elkészítés során figyelembe kell venni minden, az ellenőrzött ügylet megkötése, a szerződés módosítása, illetve legkésőbb a teljesítés időpontjában rendelkezésre álló információt.

A nyilvántartási kötelezettség az adózót kapcsolt vállalkozásával kötött hatályos szerződés alapján terheli, feltéve, hogy a szerződés alapján az adóévben teljesítés történt.

Új szabály, hogy a dokumentációt nem kötelező magyar nyelven elkészíteni, azonban egy ellenőrzés során az adóhatóság kérheti a teljes dokumentációnak vagy egy részének a szakfordítását.

2010-es teljesítések esetében a vállalkozások a transzferár dokumentáció elkészítésekor már választhatnak, hogy önálló nyilvántartást készítenek vagy élnek a közös nyilvántartás elkészítésének a lehetőségével.

A közös nyilvántartás fogalmát a 22/2009. (X.16.) PM rendeletben határozta meg a jogalkotó, követve ezzel az EU tagállamokban érvényesülő tendenciát és eleget téve a multinacionális vállalatok felől érkező igénynek. A közös nyilvántartás előnye, hogy amennyiben az EU tagállamban székhellyel rendelkező anyavállalat elkészíti a dokumentáció „fődokumentum” részét, a leányvállalatnak az önálló nyilvántartáshoz képest egy egyszerűbb, kevesebb adattartalommal rendelkező „specifikus nyilvántartást” kell csupán elkészítenie.

A vállalkozás egyszerűsített nyilvántartást készíthet, amennyiben az ügylet értéke a szerződés megkötésétől az adóév utolsó napjáig terjedő időszakban nem haladja meg (az ÁFA nélkül számított) az 50 000 000 Ft-ot.

2) Jogszabályi háttér

A transzferárral kapcsolatos nyilvántartási kötelezettség jogszabályi háttérét az alábbi törvények és rendeletek szabályozzák:

  • Magyarországon a kapcsolt vállalkozások fogalmát, a szokásos piaci ár elvét, a kapcsolt vállalkozások adózás előtti eredményének ez irányú módosítását a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény tartalmazza.
  • Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv.
  • A szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 22/2009. (X.16.) PM rendelet.
  • A szokásos piaci ár megállapítása iránti kérelem benyújtásának, nyilvántartásának, az éves jelentéstételi kötelezettségnek, a díj kezelésének, nyilvántartásának módjáról és feltételeiről, továbbá az eljárás részletes szabályairól szóló 38/2006. (XII. 25.) PM rendelet.

Abban az esetben, ahol a magyar szabályozás nem egyértelmű, az OECD irányelvek a mérvadóak. („Transzferár irányelvek a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára”.)

3) Röviden a hazai ellenőrzési rendszerről, tendenciáról

A hazai tapasztalatok alapján az elmúlt évekig az ellenőrzéseket illetően kevésbé volt hangsúlyos az NAV részéről, melynek egyik fő oka a bizonyítási folyamat nehézségében, kiforratlanságában rejlett. Elsősorban az ellenőrzések formai követelményeknek való megfelelőssége állt a vizsgálatok fókuszában – a nyilvántartások vezetésének, elmulasztása, hiányossága, iratmegőrzési kötelezettséggel kapcsolatos problémák stb.

Néhány hiányosság:

  • hiányzott a dokumentációból az ár meghatározására alkalmazott módszer kiválasztásának indoka, a felhasznált adatok kiválasztásának menete, indoka, a piaci jellemzők ismertetése, az összehasonlító adatok forrásának feltüntetése;
  • nem került felvezetésre a külföldi kapcsolt vállalkozás cégjegyzékét vezető bíróság (hatóság) megnevezése és székhelye;
  • a nyilvántartásokat késedelmesen készítették el a vállalkozások, illetve azokat hiányosan vagy egyáltalán nem készítették el.

A tapasztalatok és az NAV irányelveinek ismeretében elmondható, hogy a vizsgálatok száma növekvő tendenciát mutat (2009-re csaknem háromszorosára növekedett a befejezett ellenőrzések száma, a megállapított adókülönbözet összege pedig csaknem hétszeresére változott), a nyilvántartási kötelezettség a 2005. adóévtől az összes hatályos szerződésre kiterjed, továbbá a nemzetközi esetek számának növekedése is várható. A jövőben egyre inkább előtérbe kerül a nemzetközi ügyletek vizsgálatának szükségessége.

A jövőbeni transzferár vizsgálatoknál – elsősorban az Európai Unió tagállamait illetően – a korábbinál nagyobb mértékben lehet számítani a nemzetközi információcserére, és szükség esetén lehetőség nyílik két-, vagy többoldalú közös vizsgálatok végzésére.

Az ellenőrzési gyakorlatban azonban erőteljes változás tapasztalható a részletesebb és a tartalmi megfelelősséget, szigorúbb eljárásokat és büntetéseket illetően.

Az adóhatóság nem ellenőrzi a választott ár-megállapítási módszer helyességét, az elemzések, indoklások megalapozottságát, a körülmények bemutatását.

Az adóhatóság az ellenőrzések során jellemzően társaságiadó-alapot növelt, áfa különbözetet állapított meg, illetve a dokumentáció hiánya miatt mulasztási bírságot szabott ki.

4) Jogkövetkezmények

A nyilvántartási mulasztási bírság mértéke jelenleg 2 000 000 Ft, mely szerződésenként/dokumentációnként értendő, így egy adóellenőrzés során ennek többszörösét is kiszabhatja az adóhatóság.

A kapcsolt vállalkozások be nem jelentése további 500 000 Ft mulasztási bírságot eredményezhet.

Abban az esetben, ha a felek a szokásos piaci ártól eltérő árakat alkalmaztak és ennek következtében az egyik társaság adóalapja alacsonyabb, mint piaci árak mellett lett volna, az adóhatóság megnövelheti az adóalapját, adóbírságot (az adóhiány 50%-a) és késedelemi kamatot (MNB alapkamat kétszerese) vethet ki.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

This template supports the sidebar's widgets. Add one or use Full Width layout.