Munkahelyvédelmi program: kit hogyan érint az újabb változat?

28.09.2014
|
0 Hozzászólások
|

A kormány júliusban nyújtotta be a munkahelyvédelmi akciótervhez kapcsolódó törvénymódosításokat, amelyekkel kapcsolatosan az utóbbi napokban újabb módosítási javaslatok láttak napvilágot. A következőkben vizsgáljuk, hogy az egyes adózási módosítások milyen hatással járhatnak? Mi várhatunk tőlük?

A kisvállalkozási körben adózási választási lehetőségek sorozata várja jövőre az adózókat, hiszen a jelenlegi speciális formák – úgymint eva, ekho, átalányadó – mellett két újabb modell is szerepel a beterjesztett törvényjavaslatban.  A tételes átalányadózó kisadózó vállalkozás tágabb körben való alkalmazását segítené, hogy az általa kibocsátott számlát mégis el tudná számolni a vevő költségként, illetve a helyi iparűzési adót is átalányként fizetheti.  A másik körben a kisvállalati adó alanyai a bejelentés szerint kiterjedhetnének a zártkörű részvénytársaságokra is, és bekerülhetne a rendszerükbe veszteségelhatárolás is. A legújabb javaslat szerint a legfeljebb 180 nap munkaviszonnyal rendelkező 25 év alatti pályakezdőknél a munkáltatóknak két évig nem kellene szociális hozzájárulási adót fizetni, legfeljebb 100 ezer forint bruttó bér esetén.

A háttér. Egy kicsit érdemes a háttérről szólni, mi is indította el a „munkahelyvédelmi akciótervet”. A több éve elhúzódó gazdasági válság kulcskérdése, hogy mikor indul be Magyarországon a gazdasági növekedés. Ennek tényezői szorosan kapcsolódnak a belső kereslethez, a beruházásokhoz, illetve az exporthoz.   A lakosság belső fogyasztása a GDP-hez viszonyítva öt éve csökken, ami a 2005-ös összehasonlító áron számolt 22 060 milliárdos GDP 62,1 százaléka és 17 éves mélypont alá esett.  (A Bokros-csomag idején a háztartások fogyasztása 67,4 százalékos GDP-hozzájárulásról 64,1 százalékig esett vissza.) A másik tényező a beruházások alakulása, amelyek a térségben éves szinten egyedül nálunk csökkennek, a beruházási ráta 16,5 százalékos mélypontja ellenére. Ilyen körülmények közt meghatározó a külföldre történő eladások alakulása. A harmadik negyedév első hónapja az export mérsékeltebb növekedését mutatja, ami annak fényében különösen kedvezőtlen, hogy a magyar gazdaságot jelenleg egyedül az export hajtja, illetve mérsékli a gazdaság visszaesését.

Tehát egyrészt a belső kereslet, valamint más oldalról vizsgálva, a termelési tényezők oldaláról meghatározó a megfelelő munkaerő biztosítása és bővítése. A jövőre tervezett munkahelyvédelmi intézkedések célzott adózási kedvezményekkel próbálják, illetve ígérik a foglalkoztatottságot javítani.

Szelektív célzott kedvezmények.

A legegyszerűbb az lenne, ha foglalkoztatás szempontjából meghatározó járulékokat általánosan csökkenteni lehetne. Mivel ennek hatásai nagyságrendileg – az államháztartási hiánycél miatt – nem lehetségesek, ezért egyes foglalkoztatási csoportokat emel ki a csomag. Így a 25 év alattiak, 55 év felettiek, tartósan munkanélküliek, kisgyermekesek alkalmazása után csökkenne a munkáltatói adóteher. A program ugyanakkor párhuzamosságot tartalmaz a jelenlegi Start-programokkal, így ez sok esetben újabb forrást, kedvezményt nem jelent. Ugyanakkor a szociális hozzájárulási adó csökkentése önmaga nem teremti meg a termelés-növekedési lehetőséget, arra lehet jó, hogyha munkahelyigény keletkezik a foglalkoztatónál, akkor olyan rétegből válasszon, akik hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon.

A „kisadózói” tételes új adózás.

A tételes átalányadónak hosszas hagyományai vannak a személyi jövedelemadóban az egyéni vállalkozónál és a mezőgazdasági kistermelőnél. (Jelenleg nálunk – részben a kényszerfoglalkoztatási elemként is – több mint egymillió egyéni vállalkozás van az őstermelőkkel együtt.) A munkavégzés lehetőségeit tágította a személyi jövedelemadó az önfoglalkoztatás kedvezőbb – átalányadós – adóztatásával például akkor, ha az egyéni vállalkozó nem áll munkaviszonyban. A munkahelyvédelmi program a foglalkoztatást azzal is ösztönözni kívánja, hogy az önfoglalkoztatás tételes adóját kiterjesztené a másik adónem alanyaira, a társas vállalkozók egy körére is.

A beterjesztett törvényjavaslatban az egyéni vállalkozók, egyéni cégek, közkereseti és betéti társaságok választhatják az 50 ezer forintos – részmunkaidős foglalkoztatásnál 25 ezer forintos – tételes kisadózói modellt. Ennek lényege, hogy a tételes adó kiváltja a főállású kisadózó – az, aki nem áll a tárgyhó bármely napján legalább 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, s nem kiegészítő tevékenységet folytató – személyi jövedelemadóját, osztalékadóját, társasági adót, szociális hozzájárulási adót, az egészségügyi hozzájárulást, valamint a szakképzési hozzájárulást. A kisadózó árbevételének határa ebben a modellben maximum 6 millió forint, és ehhez igazodna a forgalmi adónál az alanyi mentesség határainak felemelése. A pár napja elhangzott legújabb javaslatok javítanák a „kisadózó” feltételeit azzal, hogy két korlátozó tényezőt kiiktatnának. Egyrészt lehetővé válna, hogy a kisadózó vállalkozás által kibocsátott számlát a megrendelő mégis elszámolhatja költségként. Másrészt az iparűzési adót is meg lehetne fizetni átalányként telephelyenként 50 ezer forinttal.

Ki az, akitől várják, hogy az önfoglalkoztatók körét növeli?

Az elhangzott vélemények szerint egyrészt az eva körbe tartozóktól. Ezzel kapcsolatban azonban erős korlátot jelent, hogy az evások jelentős része másodállásban tartozik e körbe, ők automatikusan kizárulnak az új lehetőségből, hiszen valahol munkaviszonnyal rendelkeznek. Az evás körből ugyancsak nem vonatkozik a korlátolt felelősségű társaságokra az új adónem választása.  Tehát, akik igazából nagyságrendileg meghatározóak lehetnek, azok egyéni vállalkozók, akik jelenleg a személyi jövedelemadóban, vagy evában adóznak. Ezen kívül elképzelhető, hogy lesznek olyanok, akik feketén dolgoznak, és van akkora jövedelmük, hogy havi 50 ezer forintért bekerülnek a biztosítási jogviszony körbe. Önmagában az új adónem egy önfoglalkoztatási változatot jelent, amely színesíti a palettát. Közben a legújabb törvénymódosítási javaslatok próbálják kizárni a színlelt munkaviszony ilyen formában való megjelenését, így jelentős szigorításokat is megfogalmaznak.

Ki választhatja a „kisvállalati” új adómodellt?

A másik már nagyobb árbevételre kiterjedő adózási modell a kisvállalkozásai adózás (kiva), amit azok választhatnak, akiknél a foglalkoztatott létszám nem haladja meg a 25 főt és az éves bevétel, s mérlegfőösszeg pedig az 500 millió forintot. Ráadásul a növekedési kilátásokat is beépíti a javaslat, hiszen mindaddig részesei lehetünk az adózásnak, amíg a létszám nem nő 50 fő fölé. A modellt nem az önfoglalkoztató társas vállalkozásokra találták ki, hanem a több személynek munkát adó kkv-kra, hiszen a megadott paraméterekbe belefér a magyar kis- és közepes „cégek” 60-70 százaléka. Tovább bővítené a kört a legújabb javaslat, amely szerint a zártkörűen működő részvénytársaság is választhatja a modellt, ha megfelel a nagyságrendnek. A nagyságrendi korlátoknál nem megoldás a cégek esetleges „szétdarabolása” sem, hiszen a kapcsolt vállalkozásokkal együtt kell számba venni a feltételeket, tehát szétbontáskor „idegeneket” kellene bevonni a tulajdonosi körbe, ami kockázatot jelentene. A kisvállalati adó alapja a pénzügyi vagyon változása és a személyi jellegű kifizetések együttes összege – amit még korrigálni kell például a nem vállalkozás érdekében felmerült pénzeszköz-kifizetésekkel –, amely után 16 százalékos adót kell fizetni. A legújabb javaslatok szerint az adóalapot csökkentő tényezők között csak a vállalkozás érdekében folytatott beruházások számíthatók be. Újdonság az a javaslat is, hogy a kisvállalati adózónál is választható a tételes helyi iparűzési adó, ami telephelyenként 2,5 millió forintot tenne ki. A hosszabb távú perspektívára ösztönöz ebben az adónemben az az új javaslat, ami lehetővé tenné a pénzügyi vagyonban realizált veszteség elhatárolását tíz évre.

Ezek után érdemes átgondolni, hogy kinek jelent igazi alternatívát a kisvállalati adózás?

Először is jelentős előny a modellben, hogy csak a realizált eredmény után kellene adózni. Tehát azoknál, akiknél jelentős bizonytalanság fakad az ügyfelek nem fizetéséből és vevői követelések leírásából, annál jó megoldást jelenthet az új modell, hiszen kiküszöböli azt a régi problémát, hogy a kettős könyvvitelben (s a társasági adóban) a nem realizált („papír-”) nyereség után is jövedelemadót kell fizetni. Ugyancsak előnyt jelenthet a beruházó, fejlesztő kisvállalkozóknál, hiszen a pénzügyi vagyonváltozás – és adóalap – kisebb lesz, ha a vállalkozását ténylegesen fejleszti a cég. A kisvállalati adó kiváltja a társasági adót, a szociális hozzájárulási adót, a szakképzési hozzájárulást, illetve az osztalék utáni egészségügyi hozzájárulást, de nem váltja ki az osztalék utáni személyi jövedelemadót.

Igazi előnye a vállalkozásnak abból származhat, ha jelentős bérköltséget fizet és ennek adóterhe az új modellben 12,5 százalékos megtakarítást eredményez, amit fel lehet használni fejlesztésre, vagy akár osztalékfizetésre is, feltéve, ha nyereséges a vállalkozás. Fordított esetben, ha kicsi a bérköltség aránya, vagy eleve veszteséges a vállalkozás (s nincs osztalék), akkor ezek az előnyök nem, vagy kevéssé jelentkeznek. Így annál a kérdésnél, hogy kinek érdemes választania és kinek nem, a meghatározó az, hogy a vagyonnövekedés és a bértömeg együtt miként alakul és főleg attól, hogy milyen a kettő aránya, ami cégenként nagyon eltérhet.

Ebből adódóan a választás előtt minden érintettnek érdemes kiszámolnia, miként adózik a régi és miként adózna az új rendszerben, és annak tudatában meghozni a döntést, hogy az új adónem nem jelenti ugyanakkor az adminisztráció egyszerűsítését. Ugyanis a kiindulópontot a számviteli törvény szerinti beszámoló jelenti az adóbevalláshoz, valamint szintén jelentőséggel bír a forgalmi adó kezelése, hiszen az adózónak az evától eltérően a fizetendő forgalmi adó csökkentése érdekében a költségekről is gyűjtenie kell a számlákat, illetve nyilvántartást kell vezetnie.

Forrás: www.adozona.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

This template supports the sidebar's widgets. Add one or use Full Width layout.